Ki vagy valójában?

Gondolkodtál már azon, mi és ki vagy a neved, a neveltetésed, múltad, a kapcsolataid, a megéléseid, a fájdalmaid, az örömeid, az emlékeid, a vágyaid, a félelmeid, a ragaszkodásaid és a szüntelenül mozgásban lévő gondolataid nélkül?

KI van a történések mögött?

Mi történik, ha leveszed a szerepeid, leteszed az azonosulásaid, és elengeded a benned kialakult félelmeid?

Ki marad ott, ha leveszel és lehántasz mindent, amivel eddig azonosultál, és amire azt gondoltad, ez vagyok én?

Mi marad ott, ha leszeded a kellékeket, mint karácsonyfáról a díszeket januárban, mi az ami a díszek nélkül megmarad?

Mi az amibe eddig kapaszkodtál, ami valamiféle biztonságot adott ebben az örökösen változó világban körülötted?

Ezek nagyon mély és őszinte felismerésekre hívnak, magaddal kapcsolatban.

Nézzük meg kérdésenként, és tárjuk fel együtt a benned lévő válaszokat lépésre lépésre, kérdésről kérdésre!!

Ki van a történések mögött?

Feltetted már a kérdést magadnak: Ki vagyok Én, és mit keresek itt a földön?

Legtöbben, életünk során átesünk olyan élethelyzeteken, amik felvetik ezeket a kérdéseket bennünk.

Ezek a helyzetek többnyire nem a happy állapothoz sorolhatók, sokkal inkább fájdalmas érzésekkel telik, ahol többnyire kiutat keresünk valahonnan, és azt érezzük, változásra van szükségünk, mert ez amiben vagyunk, tarthatatlan.

És legtöbbször elhangzó kérdés ebben az állapotban: miért történik ez velem? Miért kapom már megint ezt ?

A válasz a kérdésedre előbb utóbb megszületik benned: Azért, hogy változz. Azért, hogy megismerd ki vagy.

Sokan várják azt, hogy az élet csupa jót adjon, tele legyen örömmel, és csodálatos megélésekkel és tapsztalásokkal, hogy a jó egy állandósult állapotként legyen jelen.

De ez nem így van – mint azt már tapasztalhattad.

A Változás dinamikája

Az élet egy áramlás, egy folytonosan mozgásban lévő valami, ami, mint a tengerek hullámzása hol erőteljesebb és sodróbb, hol gyengédebb és simább.

Vajon miért akarunk folyton a sima és megengedő részen lenni? Miért nem vagyunk kibékülve azzal, hogy vannak hullámok amik keményebbek és van kihívásokkal teli része is az életünknek? Pedig a nagy kérdéseket, a változásra öszönző gondolatokat, mindig az erősebb hullámok közt evickélés hívja elő bennünk. Ez már megfigyelhetted. Ezek addig tartanak így, amíg megérted ki vagy valójában. Minden érted történik, azért, hogy eljuss a felismerésig és megismerd önnön lényed, valódi természeted.

Amikor ez megtörténik, már nem lepődsz meg azon, hogy lentebb vagy, és nem is akarsz állandóan fent lenni sem, mert megérted, hogy az életed nem lehet állandó, és ez a változás, épp olyan természetes mint az, hogy dobog a szíved, és levegőt veszel napona 23 ezerszer.

Mégis, sokszor, és legtöbbször megvárjuk a változásoknak ezt a kilendítő dinamikáját, és nekifeszülünk. Ebből az ellenállásból születik a szenvedésünk. A gond csak az, hogy nem is értjük igazán, sőt fel sem merül , honnan is születik ez az ellenszegülés bennünk.

Miért van ez így?

Nem ismerjük a saját létezésünk, a saját működésünk, a saját történéseink eredőjét, azt, hogy ezek a folyamatok miért is így zajlanak bennünk. Csak vagyunk, és sodródunk, magunkkal rántva életünk. És a legmélyebb pontokon megérkezik a felismerés, elhangzanak a sorsfordító kérdések, megszületnek az önfigyelés magjai, amik előbb utóbb kicsíráznak, és növekedésükkel bennünk is megváltozik valami.

Legtöbbször az önmagunkhoz viszonyulás képessége változik, és válik hívássá.

Így történt ez velem is. Megvártam, míg padlóra kerültem, míg a gödör alján szenvedve megtörtént az, ami a hétköznapokban igen ritkán történik meg a nem tudatosan élő emberekkel, hogy zajongó, csapongó és állandóan mást akaró elmém elcsendesedett, és ebben a csendben képessé váltam meghallani azt a belső hangot, azt a mindig jelen lévő iránymutatást, ami megvilágította a megoldás ösvényét előttem, és rajta keresztül megéreztem azt a belső erőt, ami kivezetett a problémáim rengetegéből.

Bennem megmaradt, az a képesség, hogy megőrizzem a belső erő felismerésének emlékét, és vele az érzést, hogy van valami ami nagyobb, erősebb és tökéletesebb mindennél, amit a földi világban megtapasztaltam. Ez az érzés vitt tovább a felé, hogy elkezdjem megérteni magam, hogy ki is vagyok valójában, ki is van a történések mögött? Ezért hálás vagyok. Mert így történhetett meg, hogy egyre közelebb léptem valódiságomhoz, és egyre nagyobb mértékben tárultak fel a történések mögötti valódi tartalmak, megértések és tanítások, amik mind egy felé tereltek, hogy lássam annak magam aki vagyok.

Az emberiség nagy hányada kívül él. Kint létező, azt hiszi el amit lát, azzal azonosul amit meg tud érinteni, azzá válik amit felvehet magára, amit megeszik, amit meg tud venni, amit haza tud vinni, amit elméje csapongása kér tőle, és ezért nem tud soha kielégülni, csak pillanatokra, csak időlegesen, hiszen amint elméje birtokon belül tuja a vágyott dolgot, azonnal új dolog után nyúl. Ezért nem lehet boldog az akit a külső dolgok mozgatnak, aki birtokolni akar, hisz ez mind az elme szüleménye, így nem lehet sem állandó sem örök. Ezek a dolgok csak hibás azonosulásokat szülnek, és egyre inkább önmagán kívül helyezik az embert, szenvedést, és harcot szülve a birtoklás érdekében. Viszont bennük a lehetőség a változáshoz, bármilyen paradox is ez a helyzet.

Lépések

Az önmegismerés első lépése, az őszinteség önmagunkhoz. Hogy képesek legyünk folytatni az utat, a befelé vezető lépcsőket meglátva eldönteni, hogy rájuk lépve elindulunk a belső világunk megismerése felé. Ehhez pedig bizalomra van szükségünk. Ez pedig egy nagyon érzékeny pont, egy hihetetlenül elhanyagolt kérdés. Képes vagyok e bízni egy erőben ami nem kézzel fogható, ami nem látható, ami az érzékszerveimmel nem letapogatható? Képes vagyok e felülírni az elmém megkérdőjelezéseit és elindulni egy láthatatlan ösvényen, amit egyedül csak a bizalom tesz láthatóvá számunkra. Ezek az út első lépései.

Ha szeretnéd bejárni, ha szeretnél mélyebben belenézni, ha szeretnéd megtanulni, hogyan maradj ezen az úton, önmagad megismerésének útján ITT olvasss tovább.

Szeretettel

Judit

Szerző : Tóth Judit